Bemutatkozás

Szegvár a vizek falva

Szegvárt a vizek falvának is nevezik, mivel két folyó, a Kurca és a Kórógy folyik keresztül rajta.

Természetes tava a Kórógy-tó, amely a községet két részre osztó Kórógy folyócska mellett a falu közepét díszíti sima víztükrével, ligetes partjával. A Kórógy folyócska tulajdonképpen egy ősrégi ér, semmiképpen nem a „Kórógy kanális”, ahogy napjainkban mondják a szegváriak. A Kórógy-érnek saját – évmilliók alatt kivájt – medre van, amit a hidakról nagyszerűen láthatunk.

A másik ősrégi természetes vizünk a községtől észak-nyugatra 3-4 km-re található Lándor-tó. Jó nagy területen fekszik, hatalmas nádgallér szegélyezi halban gazdag vizét. (A Lándor-tó jelenleg magántulajdonban van.)

A Tisza is a falu határában kanyarog, az előbb említett Lándor-tótól alig néhányszáz méterre. A községből a Malmi út vezet ki a Holt-Tiszához, ahonnan könnyen eljuthatunk az élő Tiszához. Maga a Holt-Tisza is egy gyönyörű, szabad vízfelülettel rendelkező természeti szépség. Gazdag növényzete változatos állatvilágnak ad otthont. Csendesen evezve, a ladikból megfigyelhetjük a madarakat, a vízben élő és a vízhez lejáró állatokat.

A faluból délre, Mindszent város felé haladva a Ludas-ér hídján át vezet az út. A Ludas-eret a környező szántóföldek öntözésére használják az itt élő emberek, csakúgy, mint a Kórógy folyócskát. Mivel igen bővizűek, csónakkal, ladikkal jól járhatók.

Mindegyik természetes vizünkben sok a hal. A szegvári horgászegyesület rendszeresen végez haltelepítést. A lassú folyású Kurcában, Kórógyban, Ludas-érben, Holt-Tiszában, a tavakban hatalmas pontyok, harcsák, amurok, busák nőnek.

Évente több alkalommal is kifogják a horgászok az „év legnagyobb” óriásharcsáját. Sokszor akad a horogra süllő, törpeharcsa, csuka, kárász, keszeg. A horgászás mellett csónaktúrákat, fotótúrákat tehet az érdeklődő a vizeken.

A Szegvári Horgász Egyesület megalakulása (1954)

Az alakulásról, a kezdetekről nincs hiteles dokumentum. Nem találtuk meg az 1954-ben keletkezett bíróság bejegyzést, sem pedig az alapszabályt. Tulajdonképpen az első négy évről eddig semmilyen írásos dokumentum nem került elő. Az első hiteles forrásunk egy 1958. január 1-jétől vezetett pénztárkönyv, amelyet Krauser Gyula pénztáros vezetett. Ebben találtunk személyek neveit, akik felnőtt vagy ifjúsági tagdíjat fizettek. A felnőttek közül valószínű, hogy már 1954-ben is tagok voltak, többen közülük alapító tagok. Az alapítók közül csak Gémes Mihállyal és Krauser Gyulával tudtunk beszélgetni, gondolataikat megörökíteni. Sajnos már Ők sincsenek köztünk, fentről figyelik az utódok munkáját.

Gémes Mihály visszaemlékezése

„Az ötvenes években igen tiszta volt a Kurca vize. Sok helyen még inni is lehetett belőle. Néha a nádvágás után hordalék szennyezte. A horgászgyűléseken mindenkinek volt mondanivalója. Leginkább arról panaszkodott a népség, hogy kevés a hal.
A tiszai horgásztanyát közösen építettük, bár én nem éjszakáztam benne, tulajdonképpen az éjszakai horgászoknak készült. Én most is tagja vagyok az egyesületnek 1954 óta. Először a szentesi egyesületben voltam tag, majd Szegvárra jöttem át tagnak, amikor megalakult az egyesület. Ízig-vérig horgász volt Sinka Balázs, a cipész, Vígh Ferenc (báró), Putnoki borbély, Piti Ferenc, Szabó Ferenc tejcsarnokos. Ezekre emlékszem. Abban az időben voltak horgászvacsorák. Még Erdei József volt a horgászmester, ő mindig kihajtotta. Halat főztek vacsorára. Az igaz, hogy a horgászok sosem tudtak annyi halat fogni, hogy elég legyen, ezért a halászoktól vettünk kedvezményes áron. Én muzsikáltam nekik éjfélig, két óráig, mikor meddig. A gazdakör helyiségében tartottuk legtöbbször. Volt, amikor az újfalusi körben, a Défosz-ban. Mikor Erdei elment, utána ritkábbak lettek az ilyen horgászvacsorák. Én mostanában is mindig mondogatom, tartsunk már egy bankettet. Voltak az én koromban is nagy halak, például a Kórógy-tóban 11 kg-os harcsát is fogtak. Mostanában azért nagyobbak a halak.”

Krauser Gyula visszaemlékezése

Évtizedeken keresztül az egyesület pénztárosaként működött. Nem az első, mivel alapításkor először Gémes Mihály vezette a pénztárkönyvet. Mint alapító tag az ötven év alatt mindig ott volt az egyesület vezetőségében, részt vett minden munkában, amit az egyesület szervezett. 1952-ben került Szegvárra MÁV állomásfőnöknek. Ide kerülése után „igyekezett a helyi viszonyoknak megfelelni”. Ez annyira sikerült, hogy rengeteg tisztségbe beválasztották.

„El kellett az embernek foglalnia magát, mert hát fiatal és tettre kész voltam abban időben. Minden napra volt egy önként vállalt vagy rám sózott megbízatásom. Voltam például tanácstag nyolc éven keresztül. Máig is őrzöm a megbízólevelet.”
„Szerettem horgászni. Mikor idekerültem, hamar megismerkedtem Hevesi István tanár úrral, aki sokszor elvitt horgászni. Kijártunk a Kurcára, Holt-Tiszára, Tiszára, ha nem volt más elfoglaltságom. Megismerkedtem több lelkes- és szenvedélyes horgásszal. Öröm volt a horgászás, mert rengeteg hal volt a Kurcában, Tiszában, Holt-Tiszában, Kórógy-érben, Kórógy-tóban, Ludas-érben, Lándor-tóban. Nem kellett engedély, területi jegy sem. Többen összejártunk, egy-egy fröccs mellett a kocsmában jókat beszélgettünk, természetesen a horgászatról, halfogásról. Hevesi István tanár többször is felvetette, alakítani kellene egy horgászegyesületet Szegváron. A környéken a nagyobb városokban már volt. 1954-ben összebeszéltünk hát, mi szegvári horgászok, hogy hozzáfogunk. De abban az időben csak akkor lehetett alakítani egyesületet, ha legalább 50 fő jelentkező van. Csakhogy mi csak 36 jelentkezőt tudtunk felhajtani. A tanár úrral megbeszéltük azt, hogy a 36 felnőtt jelentkezőhöz 14 jól tanuló gyereket beszél rá a belépésre. Természetesen olyanokat, akik horgászni is szeretnek. Ezeknek a belépti díját befizették a felnőttek és így meglettünk 50-en. Beadtuk a kérelmet a Belügyminisztériumba, és meg is kaptuk az engedélyt. Ezért szerepel ma is a körbélyegzőben az 1954-es évszám.”

Tehát a Szegvári Horgász Egyesület 1954-ben lett bejegyezve. Alapítója Hevesi István tanár, ő lett az egyesület elnöke. Krauser Gyula MÁV állomásfőnök a másik alapító, pénztárasként dolgozott nyugdíjazása után is sokáig.

Az alapszabályt Hevesi István, Horváth István és Hegyi István akkori nyugdíjas vasutas készítette elő a közgyűlés számára. Alapító tag volt még Gémes Mihály a telepen, Szép László, Hajdú Béla a kendergyárból, és Erdei József. Tudtunkkal alapító már nem él.
Az alakulás után azonnal megindult a szervezeti élet. Továbbképzéseket tartottak, horgászversenyeket szerveztek felnőtteknek és az ifjúsági korosztálynak. Szigorúan kezelték a tagsági díj befizetését, hiszen a befizetett összegből vásároltak díjakat a vetélkedőkre, halfogó versenyekre. 1958-ban csak két fő tagdíjhátralékos volt.

Minden évben megtartották a közgyűlést. Általában horgászvacsora követte a tanácskozást, melyen a tagok és hozzátartozóik vettek részt. Ezeket az összejöveteleket előre tervezték. Az éves költségvetésben, mint tétel szerepelt.

Nem csak a közgyűlések után rendeztek horgászvacsorát, vagyis bankettet, hanem évközben is. 1958-ban például 3192 Ft-ot költöttek. A vacsora utáni bál nyilvános volt, belépőjegyet kellett vennie a táncolni akaró nem egyesületi tagnak. Ebből a bálból 306 Ft bevétele lett az egyesületnek.
1958 igen mozgalmas volt, mert a tagság elhatározta, hogy horgásztanyát épít társadalmi munkában a Tisza közelében. 1959. február 21-én megvásárolták 2255 Ft értékben a téglát, amit a fuvaros a helyszínre szállított. A téglát Krauser Gyula szerezte a téglagyártól igen kedvezményes áron. Ugyancsak ő szerezte be azt a néhány vaságyat, ami horgásztanya szinte egyetlen berendezése volt. A nyár folyamán a szükséges cementet, vas anyagot, és ami még kellett, azt is megvásárolták. 1959 végén kifizették a kőműves munkabérét, ami 125 Ft volt. A következő évben is folytak a munkálatok. A tiszai horgásztanya szép lassan, mondhatjuk úgy is, komótosan épült. Mikor hogy értek rá a tagok és a kőműves. Először mindig a kőművest kérdezték ráér-e. Amikor ráért, arra a napra szervezték a tagok közül az önkéntes építőmunkásokat, a kőműves-segédeket. Hétvégékre mindig sikerült 8-10 fő társadalmi munkást beszervezni. Jókor reggel kezdték a munkát, mindig addig dolgoztak, míg volt anyag, amit be kellett építeni.

Hevesi István elnök és Krauser Gyula pénztáros a biciklijük csomagtartóján vitték ki a faluból a társadalmi munkásoknak a „családi üveges” sört vagy a fröccsnek való bort és szódát. 1960-ban még 2427 Ft-ot fordítottak a horgásztanya építésére. 1961-ben már nem találunk kiadásokat a horgásztanyára. Nem tudja senki, mikorra épült fel.

Már kezdetektől a Kórógy-tó volt az egyesület horgászvize. A Kórógy-ér teljes hosszában a horgász szövetségé volt eleinte. Azonban hamarosan rájöttek, ez igazságtalan így, és a vásárhelyi kövesútig eső szakaszt visszaadták a szegvári egyesületnek. A halasítás szempontjából fontos volt ez, mert a Kórógy csatornába (érbe) is tettek halat telepítéskor a szegváriak. A Kurca a Berektől egészen a mindszenti átemelőig a szegvári egyesületé volt. A Holt-Tisza a szövetséghez tartozott mindig, annak ellenére, hogy szegvári érdekeltség is nagyon régóta. A helyi egyesület a saját vizére adhatott ki horgászjegyet a Kurcára, Kórógy-érre. A Kórógy-tóra nem adtak ki idegeneknek jegyet, az mindig a helyi horgászoké volt.